RÓLUNK


 
A meditáció a jóga természetes alkotóeleme. A hagyományos jógarendszerek épp oly gyakran alkalmaznak komplex meditációs technikákat, mint ülőhelyzeteket, mivel a test és az elme egészségének biztosításában mindkettő hasznos. A jógí figyelmét egy mantrára összpontosítja, ami állhat bizonyos szanszkrit szótagokból vagy Isten neveiből. Ezzel lecsendesíti elméjét, és egy adott pontra rögzíti a figyelmét.

 A mantrákat vagy szent hangokat arra használják, hogy a lét érzéki, mentális és intellektuális szintjén áthatolva tisztulást és spirituális megvilágosodást hozzanak.

A különböző – különösen a szanszkrit – betűk hangjairól kimutatták, hogy hatást fejtenek ki a mantrázó és a mantrát halló személy elméjére, értelmére és hallóidegeire. A védikus iratok szerint tehát a hang a magasabb – lelki – tudat elérésének elsődleges eszköze.

 A vaisnava szentírások a mantrák közül főként Isten neveit ajánlják, mivel azok különösen hatékonyak ebben a világkorszakban.

A Védák elmagyarázzák továbbá, hogy ahogyan egy alvó embert felébreszthetünk azzal, hogy hangot adunk ki vagy a nevén szólítjuk, úgy saját magunkat is felébreszthetjük feltételekhez kötött, anyagi szendergésünkből azzal, hogy kiejtjük Isten nevét.
A világ legnagyobb vallási tradíciói egyetértenek abban, hogy megvilágosodni és a feltételekhez kötött anyagi létből kiszabadulni Isten nevének éneklésével lehet.

 
 
maharaja_kepe


 
OM ANAVRTTIH SABDAT
 
„Hangvibráció által bárki kiszabadulhat
az anyagi világból.”
(Vedanta-sutra 4.4.22)

MOHAMED A KÖVETKEZŐ TANÁCSOT ADTA: „DICSŐÍTSD URAD, A MAGASSÁGOS NEVÉT!”
(KORÁN 87.1)
 
palapost


Szent Pál így szólt:
„AKI SEGÍTSÉGÜL HÍVJA AZ ÚR NEVÉT, ÜDVÖZÜL.”
(Rómaiakhoz 10.13)

 

buddha

 


 
 
Buddha kijelentette:
„AKI ŐSZINTÉN KIMONDJA A NEVEMET,
HALÁLA UTÁN HOZZÁMJÖN, ÉS ÉN ELVISZEM A PARADICSOMBA.”
(Amida Buddha fogadalmai 18.)

 

david



 
Dávid király így prédikált:
„NAPKELTÉTŐL NAPNYUGÁTIG
DÍCSÉRJÉTEK AZ ÚR NEVÉT.”
(Zsoltárok 113.3)

Rigveda


 
 


A vaisnava szentírások több helyen is kijelentik:
„A VISZÁLYOKNAK E KOSZAKÁBAN NINCS MÁS ÚT
NINCS MÁS ÚT, NINCS MÁS ÚT A LELKI TÖKÉLETESSÉG ELÉRÉSRE,
MINT AZ ÚR SZENT NEVÉNEK, AZ ÚR SZENT NEVÉNEK, AZ ÚR SZENT NEVÉNEK AZ ÉNEKLÉSE.”
(Brihan-naradiya purana 38.126)
 

A KÍRTAN TEHÁT EGY „NYILVÁNOS MEDITÁCIÓ”, AMELY SORÁN AZ EMBER,
GYAKRAN ZENÉVEL KÍSÉRVE, HANGOSAN ÉNEKLI ISTEN NEVÉT. ” 


 
Norvin Hein, a Yale Egyetem nyugalmazott vallásprofesszora tanúja volt
egy lelkes gaudiya vaisnava kírtannak.
Szavai találóan ragadják meg, milyen egy kírtan érzelmileg:
 
„Ezeket a verseket a vezető énekli el először, ám egyszerre mindig csak egy sort, amit a gyülekezet utánaénekel. Amikor vége a versnek, folytatják az elejéről, miközben a vezető fokozza a tempót. Amikor az éneklés már olyan gyors, hogy nem fokozható tovább, már mindenki kiabálva énekel, amihez tapssal adja a ritmust.Az éneklőket egyre jobban magával ragadja az éneklés, s ezt egyre kevésbé féken tartott taglejtéseik jelzik. Az arcok kipirulnak. A zenei kíséretben a kis rézcintányérok ütemes csendülései együtt élnek a sodró lendületű, egyre hangosabb énekkel. A folyamat közelít a mindent elsöprő, lélegzetelállító crescendóhoz. Elérkezik az időpont: a szemek kikerekednek, a szájak tátva maradnak, remegés fut végig a gyülekezeten. Érezni az erőt! Érezni, hogy itt van!”

Steven J. Rosen.


kirtan